• facebook_logo

Filmajánló

Szabados Éva ajánlata

Isten hozott az Isten háta mögött

borító

Egy vérbeli francia filmvígjáték a népszerű komikus színész, Dany Boon tollából és rendezésével. A témája speciálisan francia, de az előítélet általános emberi jelenség. Ezért a kedves történet jó szórakozást nyújthat a világ bármely pontján. Ráadásul megismerhetjük a „sötömik” földjét, Franciaország bájos északi vidékét, ahonnan Dany Boon is származik.

Philippe Abrams (Kad Merad) egy dél-franciaországi posta alkalmazottja. Felesége, Julie nem könnyű eset. Egy idő óta pedig a fejébe vette, hogy csak egy riviérai állomáshely tenne jót egyre romló kedélyállapotának. Férje mindent elkövet, hogy teljesítse a kérését, még egy extrém hazugságot is bevállal. Természetesen lelepleződik, és emiatt nem délre, hanem a távoli északra helyezik. Egy francia szemében olyan ez, mint nekünk a szibériai száműzetés. Ráadásul a felesége kijelenti, hogy esze ágában sincs vele tartani. Ám ami először büntetésnek tűnik, az valójában egy új élet lehetőségét nyitja meg Philippe előtt.

Szép sorban bebizonyosodik, hogy az északkal kapcsolatos összes előítélete helytelen, és Bergues, az új állomáshelye egyáltalán nem hasonlít sem az Északi-sarkhoz, sem a pokolhoz. Igaz, a helybéliek szavát tényleg nem lehet érteni, mert a pikárd dialektust, a „sötömi” franciát („ch’ti” vagy „chtimi”) beszélik. Ebből pedig számos félreértés és vicces helyzet adódik. De összességében kiderül, hogy az északon élő franciák is emberek, sőt nagyon barátságosak tudnak lenni.

Dany Boon népszerűsége valószínűleg pont abból fakad, hogy saját filmjeiben mindig képes emlékeztetni nézőit a szívből jövő emberségre, ami egyre inkább hiányzik a világból. „Egy idegen kétszer sír, amikor jön, s amikor megy” – mondja a sötömi Antoine (Boon).

Jó ajánlólevél lehet a filmnek, hogy körülbelül húszmillió francia nézte meg. Hatására sokan megszabadultak előítéleteik béklyóitól, hiszen hihetetlenül népszerűek lettek a Bergues városkában vezetett körtúrák (le Ch’ti Tour), melyek Boon legemlékezetesebb jeleneteit követik végig.

Megtekintés az Online Katalógusban

2017-06-23

 Értékelés 

Értékelje a művet (5:nagyon tetszett, 1:egyáltalán nem tetszett)

5 4 3 2 1

Korábbi értékelések átlaga: 5

Szilvási Krisztián ajánlata

A robot és Frank

borító

Az emberi elme korlátait és sebezhetőségét mi bizonyíthatná a legtökéletesebben, mint egy betáplált memória- és programcsoporttal működő robot? És az emberi elme határtalanságát és erejét mi bizonyíthatná a legtökéletesebben, mint egy betáplált memória- és programcsoporttal működő robot?

A robot és Frank fura film, mert látszólag végtelenül szimpla történetet mesél el, ugyanakkor azzal ábrázol roppant mély bizonyosságokat és azzal szemléltet mélabús törvényszerűségeket, hogy egy kisnövésű ócskavasat ad az öregember társául. Christopher D. Ford forgatókönyvíró és Jake Schreier rendező egyaránt kezdők még a nagyfilmek terén, kiváló párosítás tehát nekik egy kisköltségvetésű, jó kis indie-film, amely a Sundance Fesztiválról el is hozta az Alfred P. Sloan-díjat.

A robot és Frank úgy sci-fi, hogy hagyja a fenébe a hiteles közeljövő kulisszáit (az Audi A7-es remek, a vacak futurisztikus puttyogó komikus), mert az csak a zománc a mondanivalón. Nagyjából végig általánosságokat fogalmaz meg, de mindezt jólesően és humorosan teszi; semmilyen új irányt nem vesz a film sem szociológiai, sem pedig lélektani vetületben, de a választott klisé-vonalat következetesen betartja. A családi kötelék pont olyan benne, mint ahogyan látszik – széteső, viszont szuper csavar a könyvtároshölgy személye, amikor kiderül, kicsoda is valójában. Egyik színészt sem állítják a karakterek és a dramaturgia túl nehéz feladat elé, ezért szépen csak végigjátsszák, amit kell, így ez a rubrika sem kap átlag feletti besorolást.

A robot és Frank összességében élvezhető film lódításra képtelen mondanivalóval; amolyan szűken gondolt és megvalósított történet, amely az öregember és a robot kapcsolata szempontjából hibátlanul van kidolgozva a végig panelekből épített látnivaló körítésében. Nem fogalmazza meg a robotika negyedik alaptörvényét, viszont nem is ez a tisztje. Reset-elni azonban tökéletes.

Megtekintés az Online Katalógusban

2017-06-16

 Értékelés 

Értékelje a művet (5:nagyon tetszett, 1:egyáltalán nem tetszett)

5 4 3 2 1

Korábbi értékelések átlaga: 5

Tolnai Gáborné ajánlata

Legújabb testamentum

borító

A Mr. Nobody rendezőjének, Jaco van Dormaelnek ez a 2015-ös filmje az Amélie csodálatos életét idéző fekete komédia tabu témákról. Egy teljesen őrült, életigenlő utazásra hívja a nézőt, mely nyugodtan viselhetné a Folytatás a Bibliához alcímet.

Isten nem a mennyekben, hanem Brüsszelben él. Feleségével és lányával egy kispolgári ízléssel berendezett lakásban tengeti mindennapjait, dolgozószobájából keserítve meg az életünket. Ha azt hittük, hogy csak véletlenül esik a lekváros kenyér mindig lekvárral lefelé a földre, vagy hogy csak pechünk van, hogy a pénztárnál mindig a mi sorunk a leglassabb, akkor tévedtünk. Isten azzal üti el az idejét, hogy ezekhez hasonló bosszantó szabályokat ötöl ki, hogy megkeserítse az életünket. A fia egyszer már fellázadt a mogorva, rosszindulatú, befordult apja ellen, de az Újszövetség nem oldott meg mindent. Most Isten lánya, a tízéves Ea (Pili Groyne) a soros, hogy kimenjen az emberek közé, és új alapokra helyezze a világ működését. Ea feltöri apja számítógépét, az embereknek sms-ben kiküldi haláluk időpontját, ezzel káoszt szabadít a világra, majd megszökik, hogy hat új apostolt keressen, akikkel megírhatja a Legújabb testamentumot. Apja tehetetlen számítógépe nélkül, így hús-vér testi valójában kell alászállnia az általa teremtett világba, hogy feltartóztassa lányát...

Isten szerepében a belgát legnagyobb bohócát, Benoît Poelvoorde-t láthatjuk, de jut egy szaftos szerep a gorillákkal hempergő Catherine Deneuve-nek is. A film humorban alig marad el az olyan blaszfémikus szatíráktól, mint a Dogma vagy A minden6ó. Jaco Van Dormael rendező szerencsére kreatív képzelőerővel van megáldva, amelynek köszönhetően részletgazdag és mókás fantáziauniverzumot talált ki filmjéhez. A mozi komikuma nem szövegre és párbeszédekre épül, hanem filmszerű, képi poénokra. Van Dormael fekete humora az emberi létezés természetéről mesél. A film mennybéli diktátora minimális örömöt engedélyez, azt is csak azért, hogy reménybe forduljon, a reménykedő ember ugyanis több szenvedést hajlandó eltűrni. Teremtményeit a halálfélelem tartja kontroll alatt, de csak amíg meg nem tudják pusztulásuk időpontját. Felcsillan a remény, hogy ezen a könyörtelen világon bárki változtathat, akár egy kislány is...

Díjak: Európai Filmdíj (2015) – Legjobb látványtervezés

Megtekintés az Online Katalógusban

2017-06-09

 Értékelés 

Értékelje a művet (5:nagyon tetszett, 1:egyáltalán nem tetszett)

5 4 3 2 1

Korábbi értékelések átlaga: 5

Szilvási Krisztián ajánlata

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

borító

Repülni tud, mégsem madár, és ebben még a fejére húzott csőr alól kipislantó borúlátása sem képes megakadályozni – de hát hogyan is tudná, ha egyszer a magunkba vetett hitet nem a külső műlebernyeg szolgáltatja, hanem az onnan belülről jön. Michael Keaton meztelenre vetkőztetett önértékelését kvázi-batman szuperhős pizsamába kényszeríteni (újra) esetleg viccnek rossz lenne, de valóságnak (illetve filmnek, persze) tökéletes.

Napjaink egyik legtehetségesebb filmese (igen, úgy értem, a világon), Alejandro González Iñárritu elképesztő érzékkel nyúl egymástól elütő témákhoz úgy, hogy közülük minőségileg semelyik nem lóg ki a sorból – eddig 7 mozifilm a mérlege, mindegyik többszörösen Oscar-jelölt (és nyert), az IMDB.com nézői értékelése szerint a leggyengébb is 7,5-es átlagú. A Birdman-nel (kifejező eredeti és tükörfordítású magyar alcím) minden idők tizenöt perc hírnévig futotta sztárszínészének megadja a visszatérés lehetőségét azzal az egyszerű konyhatanáccsal, hogy csak hinni, bízni és akarni kell.

Egy ilyen példázatú film persze ripsz-ropsz a színpadi süllyesztő mélyére ereszkedne, ha alapból nem lenne benne a már említett fricska a főhőst megszemélyesítő Michael Keaton (és valódi karrierje) felé, de így már mindjárt más a szuperhős fekvése (azaz repülése). Persze az alaphang is könnyen rekedté válhatna, hiszen az egykor tündökölt, mára le- és megkopaszodott Riggan Thomson törekvése, személyisége, családi és privát kapcsolatai, belső lelki- valamint érzelemvilága – bár mély, de – közhelyeket tapos, ám itt lép be a képbe igazán Iñárritu. Aki kitalálta, hogy a 2 órás mozit egyetlen snittel, azaz vágás nélkül vegyék fel, miközben a történet helyszínén, a színház folyosóin és helyiségeiben (no meg kint a tömegben a Times Square-en) real-time-ban zajlódjanak az események. Persze, van vágás, csak láthatatlanul, „analóg” és digitális trükkökkel. Így pedig az amúgy művészfilmnek sminkelt – helyenként társadalom- és médiakritikai – dráma olyan ritmust és dinamikát kap, mintha a néző valóban egy szuperhősmozit (mert valahol az is!) követne nyomon.

A Birdman elképesztő egyszerűségnek tűnő összetettséggel operál dramaturgiai téren, ahol olyan (kényszertől hajtva, hiszen nem volt más választásuk) briliáns színészi játékkal pereg a megszakítatlan eseménysor, hogy kontúrjaival fizikailag is mellbevágja a nézőt. Michael Keaton tökéletes, mint ahogyan az operatőr Emmanuel Lubezki teljesítményére is kevés a szótár. A Riggan-sztorit szegélyező karakterek is hibátlanságukkal nyűgöznek le: Edward Norton gátlástalanul zseniális; Emma Stone a szemcsésségig valós; Naomi Watts vibrálóan érzékeny; a pálmát viszont nálam még őket is überelve Zach Galifianakis viszi. A megvalósítás precízsége okán, és ebből kifolyólag a (feltűnő) vadászat nélküli hatásfok miatt a Birdman félelmetesen nagy film, amely nemcsak a színpadi színészmesterség örökségét egyesíti a mozgókép szó szerinti, ily módon el nem csépelhető csodájával, hanem gyakorlatilag új lelket tölt a zsánerbe – ez utóbbi legyen is bármelyik. Szó nélkül elsétálni mellette lehetetlen, jelmezes vagy jelmez nélküli szárnyakat kapni tőle azonban igenis lehetséges.

Lelőhely: Központi Könyvtár Médiatár, Kisfaludy Károly Könyvtár Hangtára

Megtekintés az Online Katalógusban

2017-06-02

 Értékelés 

Értékelje a művet (5:nagyon tetszett, 1:egyáltalán nem tetszett)

5 4 3 2 1

Korábbi értékelések átlaga: 5

Galambos Krisztina ajánlata

A holnap határa

borító

A holnap határa az utóbbi évek egyik legjobb, legszórakoztatóbb sci-fije. A filmet 2014-ben mutatták be Tom Cruise és Emily Blunt főszereplésével. A forgatókönyv Hiroshi Szakurazaka történetéből született (magyarul 2014-ben jelentette meg a Gabo kiadó), a regénybeli főszereplő Kirija Keidzsi azonban a filmben Bill Cage-ként jelenik meg. Bill az amerikai hadsereg tartalékos tisztje, aki mindenáron megpróbálja elkerülni, hogy részt vegyen a tényleges harcban (az emberiség már öt éve háborút vív a mimikeknek hívott űrlényekkel). Ellenszegülése miatt lefokozzák, és újonc közlegényként kell szolgálatba állnia. Másnap bevetésre küldik, ahol, mivel még kiképzést sem kapott, rögtön megölik. A filmnek persze itt nincs vége, mert főhősünk valamiféle időhurokba kerül, így minden nap újra kezdődik számára. Az így „nyert” időt saját maga felkészülésére fordítja. Célja az idegenek legyőzése, amiben az amerikaiak különleges egységének legendás harcosa, Rita Vrataski segíti.

A film végig izgalmas marad, lekötnek a történések, a vicces jelenetek is helyükön vannak, és annak ellenére, hogy olykor közhelyesek, mégis szórakoztatóak. A harcok dinamikusak, látványosak, egyáltalán nem érződik, hogy animált felvételeket láthatunk. A robotruhák kivitelezése elképesztő, legszívesebben rendelnénk egyet. A befejezés kicsit összecsapott, nem dolgozták ki megfelelően a történetben rejlő lehetőségeket, de lehet, hogy ezt egyetlen részben nem is lehetett volna. Tom Cruise már a Különvéleményben is fantasztikus volt, ezúttal sem okoz csalódást. Hihetően játssza a simlist, akiből végül terminátor-erejű szuperhős lesz. Azoknak ajánlom, akik szereti Tom Cruise-t, mert egy újabb jó filmet láthatnak a főszereplésével, de azoknak nem, akik szeretik, és látni akarják, hogy számtalanszor lelövik, felrobban, elüti egy teherautó, stb

Lelőhely: Központi Könyvtár Médiatár

Megtekintés az Online Katalógusban

2017-05-26

 Értékelés 

Értékelje a művet (5:nagyon tetszett, 1:egyáltalán nem tetszett)

5 4 3 2 1

Korábbi értékelések átlaga: 5

Tolnai Gáborné ajánlata

Földünk, a műanyag bolygó

borító

Mi lenne, ha kiderülne, hogy a levegő rákkeltő? Csak legyintenénk, hisz nem tudunk nélküle élni. Hasonló a helyzet a műanyaggal, azzal a különbséggel, hogy sok fajtája bizonyítottan egészségkárosító. Nehéz dolog a témáról szórakoztatóan és mégis kissé elmélyülten beszélni, Werner Boote rendező mégis kísérletet tesz rá.

A Földünk, a műanyag bolygó című dokumentumfilm feltárja a műanyagtermelés és fogyasztás 1950 óta tartó gyors bővülését, megvizsgálva globális szintű és emberekre gyakorolt személyes hatását. A fő cél, hogy rávilágítson a mindenütt jelenlévő műanyagra és a műanyagipar gátlástalanságára. Boote saját családjával kezdi a történetet – nagyapja a műanyag korai úttörője volt. Ahogy egy műanyaggal szennyezett parton áll, Boote felteszi a kérdést, hogy most vajon mit szólna a nagyapja ehhez az anyaghoz, ami annyira lenyűgözte, ha ezt látná. Ez emlékeztet bennünket a műanyag kérdés bonyolultságára (hogyan lehet valaki egy vérátömlesztéshez használt műanyag zacskótól rosszul?), és hogy milyen hihetetlenül gyors a műanyagok fejlesztése és terjedése (és a műanyag szennyezés).

A film során Boote bevezet bennünket a műanyag fejlesztési folyamataiba, de csak bizonyos mértékig. Az ipari titkok, szabadalmaztatott technológiák és a versenyképes iparágak azt jelentik, hogy a műanyaggyártás eszközei és anyagai már nem annyira publikusak, átvitt értelemben ugyanúgy láthatatlanok, ahogy a globális műanyag szennyezés okozta kémiai változások a testünkben és az ökoszisztémában.

Hiába tudjuk, hogy a műanyag ural mindent a Földön, így összeszedve az összes negatívumot, eléggé sokkoló, és elgondolkoztató. Mindenkinek javasolt egyszer megnézni.

Lelőhely: Központi Könyvtár Médiatár, Kisfaludy Károly Könyvtár Hangtára

Megtekintés az Online Katalógusban

2017-05-19

 Értékelés 

Értékelje a művet (5:nagyon tetszett, 1:egyáltalán nem tetszett)

5 4 3 2 1

Korábbi értékelések átlaga: 5

Galambos Krisztina ajánlata

Ha Isten úgy akarja

borító

Tommaso elismert, enyhén Istenkomplexusban szenvedő, római szívsebész. Családjával is látszólag minden rendben, egészen addig, míg fia be nem jelenti, hogy abbahagyja az orvosi egyetemet és papi pályára lép. Elhatározása a karizmatikus és a fiatalok körében népszerű Pietro atyával történt megismerkedése után született. Tommaso a tudomány mindenhatóságában hisz, s bár látszólag támogatja fiát, magában dühöng. Álnéven Pietro atya közelébe férkőzik, hogy leleplezze, így veszi kezdetét a vicces jelenetek sora. A film végére a főhős nem válik hívővé, és nem érezzük azt, hogy ránk erőltetik az Isten-hitet, a vallásosságot. Nem ez a lényeg, hanem az az út, amit Tommaso bejár, ami arra készteti, hogy szembenézzen családjával, a hivatásával és főleg saját magával.

Eduardo Maria Falcone – aki egyébként forgatókönyvíróként vált korábban ismertté – első rendezését rögtön David di Donatello-díjjal jutalmazták, mely a legrangosabb filmes elismerésnek számít Olaszországban. A film tucat-vígjáték lehetne, de mégsem az. A történet egy percre sem lesz unalmas, a humoros jelenetek, bár olykor közhelyesek, mégis szórakoztatóak. A könnyedség mélyén azonban mély gondolatok rejtőznek. Lehet-e a vallással viccelni? Ez az, amiért ezt a filmet csak Olaszországban készíthették el. A két főszereplő, Marco Giallini és Alessandro Gassman (Vittorio Gassman fia) alakítása is dicséretet érdemel. Jó kis film, érdemes megnézni!

Lelőhely: Központi Könyvtár Médiatár, Kisfaludy Károly Könyvtár Hangtára

Megtekintés az Online Katalógusban

2017-05-12

 Értékelés 

Értékelje a művet (5:nagyon tetszett, 1:egyáltalán nem tetszett)

5 4 3 2 1

Korábbi értékelések átlaga: 5

Tolnai Gáborné ajánlata

Világevők

borító

Utaznak, esznek, írnak – a film olyan ételkritikus bloggereket mutat be, akiknek életcélja és hobbija, hogy a világ legjobb éttermeiben egyenek, és ezért beutazzák a világot. A gasztronómia megszállott rajongói segítségével most eljuthatunk a Föld legexkluzívabb vendéglőibe, amikor a leghíresebb „világevők” közül néhányat elkísérünk kalandjaikon. Oslo, Párizs, Barcelona, San Sebastian, Koppenhága, New York, Tokió, Hong Kong, Makaó, Hangcsou, London, Bombay, Bangkok… ezzel a filmmel többször is körbeutazhatjuk a világot, és mindenhol a legjobb éttermekbe kapunk bepillantást.

A svéd Charlotte Landelius dokumentumfilmje félig világjáró film, félig egyfajta étel- és életigenlés. A kulináris élvezetekre fókuszáló alkotásban öt megszállott kóstolót követünk: a londoni ételkritikust, aki a világ összes három Michelin-csillagos éttermében evett már, a hongkongi bloggert, a litván modellt, a fiatal thai írót és a kemény, szókimondó stílusáról ismert amerikai ételkritikust. Az ötösfogat segítségével egy olyan világba kóstolhatunk bele, amelybe nem sokan jutnak el. A Világevők különlegessége, hogy nemcsak ezt a pár elhivatott ínyencet mutatja be: a séfeken és étteremvezetőkön keresztül részletes képet kapunk a gasztropiacról is.

Zseniális gasztrofilm. Aki végignézi, ahogyan Andy Hayler, Katie Keiko, Aiste Miseviciute, Perm Paitayawat és Steven Plotnicki végigeszi a világot, garantáltan kedvet kap hozzá, ezért nem ajánlatos éhgyomorra megnézni. Nagyon szép felvételek, gyönyörű helyek, és minden bizonnyal ínycsiklandó falatok; van itt minden, amit szem szájnak ingere. A film magyar címét Jókuti Andrásnak köszönheti, aki maga is olyan életmódot él, mint a mozi hősei, járja a világ legjobb éttermeit, és élményeit a Világevő című blogján teszi közzé.

Lelőhely: Központi Könyvtár Médiatár, Kisfaludy Károly Könyvtár Hangtára

Megtekintés az Online Katalógusban

2017-05-05

 Értékelés 

Értékelje a művet (5:nagyon tetszett, 1:egyáltalán nem tetszett)

5 4 3 2 1

Korábbi értékelések átlaga: 5

Szabados Éva ajánlata

1984

borító

Egy nagyszerű film, amely méltó adaptációja George Orwell kultikus antiutópiájának. 1984-ben készült el Michael Radford rendezésében, John Hurt és Richard Burton főszereplésével. Témája sajnos aktuális volt megírásakor, 1948-ban, a II. világháború után, 1984-ben, amikor a könyvet filmre vitték. És az sem véletlen, hogy más antiutópiákkal együtt, az utóbbi években egyre népszerűbb. „A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.”

A világ egyik legnyomasztóbb művének számos eleme vált szállóigévé. Az 1984 vezette be a mindent látó Nagy Testvér alakját, a közismert 101-es szobát és a Gondolatrendőrséget. Orwell életében diktatúra alatt állt a sztálinista Szovjetunió, a hitleri Németország és más országok is, az éhezés, a kényszermunka és a tömeges kivégzések mindennaposak voltak. Az 1984 a totalitárius államok működési mechanizmusait írja le, a hátborzongató tökéletességig fokozva.

A helyszín London, amely egy fiktív államalakulat, Óceánia egyik tartományának fővárosa. Óceánia évtizedek óta folytat háborút két másik államalakulattal: hol Eurázsiával, hol Kelet-Ázsiával. A három világhatalom értelmetlen háborúzása miatt az emberek folyamatosan nélkülöznek, miközben a híreket napi szinten hamisítják. A hazugság a rendszer fenntartásának alapja. A négy fő minisztérium pontosan a megnevezésével ellentétes feladatokat lát el: „a Béke-minisztérium háborúval foglalkozik, az Igazság-minisztérium hazugságokkal, a Szeretet-minisztérium kínzással, s a Bőség-minisztérium éheztetéssel.”

A kormány titokzatos vezetője Nagy Testvér, aki élő mivoltában nem jelenik meg a cselekményben. Mégis mindenhol jelen van a plakátokon, melyek így fenyegetnek: „Nagy Testvér szemmel tart!”. Az újbeszél nevű fiktív mesterséges nyelv a diktatúra egyik legerősebb eszköze, mellyel irányítása alá vonja az emberek gondolkodását. Az újbeszél fő célja, hogy elvegye annak lehetőségét, hogy megfelelően meg lehessen érteni a forradalom vagy a véleményeltérés fogalmát. Ezért eltávolítja azokat a szavakat, amelyek arra használhatóak. A Párt három jelmondata, amely mindenhol látható: A HÁBORÚ: BÉKE, A SZABADSÁG: SZOLGASÁG, A TUDATLANSÁG: ERŐ. Ha senki sem szabad és mindenki tudatlan, akkor a kifejezések értelmetlenné válnak, a jelmondatok pedig axiomatikussá.

Orwell főhőse, Winston Smith (John Hurt) sorsán keresztül mutatja be, hogy a rendszer hogyan kúszik be az emberek lelkébe, és milyen pusztítást visz véghez. Utolsó mentsvárat a szerelem jelenthetné, és egy rejtélyes kapcsolat a Testvériség nevű Pártellenes szövetséggel. Ám Orwell kegyetlen víziójában nincs menekülési út. A Párt minden egyén fölött tökéletes ellenőrzést gyakorol, és minden próbálkozást csírájában eltipor. Amikor felmerül a kérdés, létezik-e egyáltalán Nagy Testvér, akkor döbbenhet rá az olvasó-filmnéző az antiutópia kulcskérdésére: vajon mi működteti a zsarnokságot? Az író keményen szembesít, és az emberi természet mély vizsgálatára kényszerít.

Lelőhely: Központi Könyvtár Médiatár, Kisfaludy Károly Könyvtár Hangtára

Megtekintés az Online Katalógusban

2017-04-28

 Értékelés 

Értékelje a művet (5:nagyon tetszett, 1:egyáltalán nem tetszett)

5 4 3 2 1

Korábbi értékelések átlaga: 5

Tolnai Gáborné ajánlata

Twist Olivér

borító

Charles Dickens klasszikusát már sokszor és sokan adaptálták filmre több-kevesebb sikerrel. Könyvtárunkban a legismertebb Dickens-regény 3 feldolgozása is megtalálható: Coky Giedroyc rendezésében, Sarah Phelps forgatókönyve alapján egy angol-amerikai film; Clive Donner rendezésében, James Goldman forgatókönyve alapján egy amerikai film; valamint Roman Polanski rendezésében, Ronald Harwood forgatókönyve alapján készült angol-cseh-francia-olasz film. A Polanski-féle 2005-ben készült 125 perces filmdráma adja vissza az eredeti mű hangulatát, mondanivalóját, mutatja be a viktoriánus Anglia egyik legsötétebb oldalát.

Twist Olivér (Barney Clark) kilenc éves, és egész eddigi életét árvaházban töltötte. Most átkerül a dologházba, hogy ott szakmát tanuljon, és hasznot hajtson eltartóinak. A dologházban dolgozó és éhező fiúk sorsot húznak: ki álljon oda a marcona felügyelő elé azzal, hogy több ételt szeretne. Twist Olivér húzza a rövidebbet, így neki jut ki a hálátlan feladat. Az incidens miatt bajkeverőnek minősítik, és kirakják szűrét az árvaházból is, bárki magához veheti, akinek ingyen munkaerőre van szüksége. Mr. Sowerberry temetkezési vállalkozó műhelyébe kerül, ahol egy másik fiú provokációi miatt igazságtalanul verést kap, ezért végképp megszökik, és elindul étlen-szomjan London felé az országúton. Így kerül Fagin (Sir Ben Kingsley), a gyerekekkel dolgoztató tolvaj kezébe...

A korabeli London legválogatottabb figurái, szélhámosok, tolvajok és prostituáltak közt hányódik a kisfiú, aki életrevaló jellemének köszönhetően azért mindig megpróbál az ár ellen úszni. Olivér nem szuperhős. Itt a felnőttek a dramaturgia mozgatórugói, és ezek a felnőttek romlottak, értékrend nélküliek. Itt nincs varázspálca, a gyerek megy, amerre lökik, s ha néha sikerül magáért lépnie vagy felkarolja egy kedves jótevő, hálás a szerencséjéért. Alapvető, ám nem naiv bizalma az élet iránt: ez jelzi emberi nagyságát, és ettől igazán megható a története. Legalább egyszer kötelező mindenkinek megnéznie, aki nem olvasta.

Lelőhely: Központi Könyvtár Médiatár, Kisfaludy Károly Könyvtár Hangtára

Megtekintés az Online Katalógusban

2017-04-21

 Értékelés 

Értékelje a művet (5:nagyon tetszett, 1:egyáltalán nem tetszett)

5 4 3 2 1

Korábbi értékelések átlaga: 5

Megosztás a Facebookon: Megosztás a Facebookon

Hosszabbítás

Vonalkód
Jelszó

Keresés a katalógusban

Cím
Szerző

Hazánk

ePont